A nagymamámmal volt egy mondásunk: titkos titok. Becsszó? Így görbülj meg? Hétpecsétes. És összekacsintottunk...
Gondolkodj el egy kicsit. Milyen élményeid vannak - ha vannak - a nagyszüleiddel? Ha ismerted valamelyiküket, a dédszüleiddel? Mi a helyzet a szüleiddel?
Ha negatívak, és neheztelsz rájuk, magadat mérgezed. A méreg pedig olyan Mint a mesében
Ma anyák napja van. Megköszöntem mindannyiuknak: az édesnek és a nagyijaimnak is, hiszen már az ő méhükben léteztünk - szüleink magzatkorában a testükben.
Mi a titkok titka? Az életerő. Az érezhető, a tapasztalható, szárnyaló és korlátlan lehetőségeink eksztatikus öröme.
Az anyai szeretet és törődés:
a flow (áramlat) felszabadító énereje,
a szerelem mindent elsöprő kábulata,
a középpontunkból kiáramló egységérzet minden mögött megbújó békés nyugalma,
a lélek örökségének derűs biztonsága.
A kimondhatatlan, mert beszéddel csak becsmérelhető.
Az érezhető, mégis minden érzéssel lecsökkentő és félrevezető.
A láthatatlan, hallhatatlan, minden tapasztalatban ott levő.
A tekintetek fényében visszatükröződő önmagunk.
A tekintetek fényében visszatükröződő önmagunk.
De Bródy Jánostól másképp történt nálunk. Fodor Balázstól is. (és nagyi, nem vágatja MINDEN férfi kopaszra a haját, DE skinheadek vannak, és nem-skinhead fasiszták is)
És minden jó úgy, ahogy van. Talán még igaz is.
De azért írtam egy másikat. (katt ide, és hallgasd meg)
Szeretném, ha ebből készülhetne majd jobb hangszerelés és hosszabb, 108-szor mantrázható változat is, amiben velem tudtok imádkozni. Addig is, az angol szöveg magyarul:
Így van, így van, így van!
(A Kung Fu panda 4. része pedig meglátjátok, a Nagy Anya visszatértéről szól majd) :D
Megjegyzések
Megjegyzés küldése